2006. szeptember 5., kedd
2006. augusztus 29., kedd
Thank You For Smoking
Azt hiszem én soha nem fogom megszokni, hogy egy olyan arccal, mint, amilyen William H. Macy-nek van, azzal elmehet valaki színésznek. Sőt elég sokat foglakoztatott karakterszínésznek. (Már a Jurassic Park 3-ban is ő volt a legijesztőbb személyiség) Mondjuk ebben a filmben legalább lemossák a színről. Érdekes beülni egy olyan filmre, amiben végig a cigarettáról beszélnek, persze a hanyagolhatatan sallangokat nem kihagyva, és sose gyújtanak rá. Legalább nem szívatják a dohányos mozirajongókat, bár utána mindenki egyből rágyújtott...
Michael Moore óta egyre több a moralizáló dokumentum film. Na ez nem az, de lehetne akár az is. Sokban hasonlít a film vágási technikája a Kóla, puska sültkrumpli technikájához. Ettől a féldoku-jellegétől lesz az egész talán kicsit valóságosabb. A színészekkel semmi probléma nincs, Aaron Eckhart (Nick Naylor) remekel, bár mondjuk bármelyik bőszavű színész remekelne, hiszen csak pofázni kell és színészkedni (jó persze ez nem olyan egyszerű), aztán ott van J.K. Simmons (BR), akinek már a Pókemberben is jól állt a kemény főnök szerep, és természetesen azért Macy is hozza a megszokott formát (az már személyes kérdés, hogy én nem tudom elviselni) és neki meg jól áll a Cheddar sajt.
A film kellemes szórakozás, a legtöbb poént üt, van amelyik meg nagyon nagyot, és hiába tudja a film főszereplője (Nick Naylor, a Dohányakadémia szúvivője) is, hogy a dohányzás káros az egészségre, a gyerekekre, a spermákra, még tüdőrákot is okoz azért lobbizik mellette, és szívja a nikotint. Ha a dvd-kiadásához még mellécsatolnák a Kávé és Cigarettát, akkor tuti mindenki füstölne, mint a gyárkémény.
Egyébként, ha kicsit valakinek ismeretlenül hangzik a lobbizó, mint foglalkozás: Magyarországon is van sok ilyen, nem is rejtőzködnek, csak őket politikusoknak hívjuk.
1:32 |
2006. május 29., hétfő
freeblog újítás Úgy látszik valamit majd csinálni kell a sablonommal, mert el lett ba**va, de csúnyán... 0:18 |
2006. május 28., vasárnap
Live-Evil 10
Ez talán a kedvenc Miles Davis lemezem, és tényleg azon felül, hogy a pasas egy zseni volt, ez az album még önmagát is felülmúlta. David Bowie-szerűen követte ő is az éppen aktuális zenei irányzatokat. A Live-Evil Miles Davis elképzelése a fusionről és az acid jazzről. 2 cd-n hat szám található és egyszerűen el lehet veszni benne. A borító is ugyanúgy kétoldalas, ahogy a számok is, amik rajta szerepelnek, egyszer gyönyörő hullámok között figyeljük egy újabb gyermek születésének végső fázisait, majd ránk tör egy gonosz beazonosítatlan szörnyeteg, és egy trombita és vége az idillnek. Nagyon sok rejlik még a lemezben, de egyrészt mindenkinek más és más, illetve az a szép a jazz-ben, hogy végtelen a mélysége, mindenki addig merül benne ameddig tud, akar. Akit pedig még ez se csigázott volna fel, annak itt vannak az együttes tagjai:
Gary Bartz - Sax (Alto), Sax (Soprano), Liner Notes Sok elektronikus hangzás átültetve a "Bitches Brew"-ból. Kicsit az "In a Silent Way" motívumai is megtalálhatóak agresszívabb formában. Akinek tetszik annak még érdemes meghallgatni a 6 cd-ből álló "The Cellar Door Sessions" koncertfelvételeket, ahol többször hallhatjuk ugyanabban a számban, hogy változik Miles elektronikus megbütykölt trombitája. 23:50 |
2006. május 3., szerda
Hazafelé a buszon gondolkodtam, hogy írhatnék lassan a blogomba. Venetian Snares hallgattam, gondoltam írok róla, és akkor rájöttem meg kéne magyarázni, hogy miért nem írok mondjuk képregényekről. Hát van egy olyan újság, hogy PANEL, ahova próbálkozok képregénykritikák publikálásával. A második számban már van egy. Aztán gondolkodtam, hogy írhatnék attól ide, aztán rájöttem, hogy akkor a már fent linkelt honlapon fogom ezeket publikálni, szóval mindenki nézzen el oda biztos lesznek érdekes cikkek on-line is. Aztán jövő héten érettségi 5 napig, aztán miután kijózanodtam ígérem írogatok, bár maradok a filmeknél, lemezeknél, könyveknél. Van már egy pár ötletem, de ezeket megtartom magamnak. Minden sorstársamnak sok sikert kívánok: Mr. Blonde |
2006. február 9., csütörtök
Venetian Snares - Rossz Csillag Alatt Született Ne tévesszen meg senkit az album magyar címe. Az előadó kanadai, csak biztos volt egy kemény tripje Magyarországon és ez maradt meg benne. Keményen elektronikus, nagyon elvetemült zene. Nem nyomoznám ki, hogy ki volt előbb Amon Tobin, Aphex Twin vagy éppen Ő, de ők egy zsákba tartoznak stílusilag. Bár a szimfonikus Drum & Bass elemeket eddig csak ezen az albumon hallottam. Elborult, de nagyon kifejező zene. Ízelítőül a számlista: 1 - Sikertelenség 2 - Szerencsétlen 3 - Öngyilkos Vasárnap 4 - Felbomlasztott Mentőkocsi 5 - Hajnal 6 - Galamb Egyedül 7 - Második Galamb 8 - Szamár Madár 9 - Hiszékeny 10 - Kétsarkú Mozgalom 11 - Senki Dala Mr. Blonde |
2006. január 16., hétfő
Huhhh Hát már a címet nem volt egyszerű megfogalmazni, pedig mondjuk simán adhattam volna, hogy Quimby - Kilégzés, mert erről az albumról fogok szólni. A másik nehézség, amivel már az elején szembekerültem az, hogy nehéz a Január 1-i Quimby varázszene névvel fémjelzett koncert után nehéz elfogulatlanul nekiindulni a kedvenc együttesem albumának. Hogy mi történt Január elsején? Kiült hét (igen, heten, mint a gonoszok a törpék, vagy a sárkányok feje) ember a Gödörben pár méterre a szintén punnyadó közönségtől. Mindenki a kezébe vette a maga kis fegyverét ( gitár, hegedű, trombita...) és egy csapásra lemészárolták a mélyentisztelt zenész társaságot Beethoventől Roger Watersig. A két és fél órás zenei orgazmus után mi csak ültünk és néztük... Azóta hallgatom az új lemezt, aminek pár számával először a Vízkereszt c. előadásban halottam először. És amellett, hogy a színdarab is csak kis suta próbálkozás volt, a számok se nagyon fogtak meg. Valahogy a szöveg nem az igazi, a dallamok nem rosszak, de akkor maradjanak a színházban. (Meglett a lemez, mert hát mégis csak a névnapomon jött ki... Rögtön megtetszett az első dal, ami kicsit acid jazzes beütésével nagyon nem illett a Quimby világába, de nagyon ott volt. Aztán volt néhány szám, ami elsőre megfogott. A többi meg szépen beérett. Na ezek a személyes élmények, valamilyen szinten ez mégiscsak kritika. Bár úgyis ajánló lesz belőle, és anekdotázgatok majd, meg idézgetek meg ilyenek) Általánosságban sokkal pozitívabb lemez, bár azért a csalódottság sok számban ott van. Talán egyedül a Kamikaze bárány igyekszik a 100%-os jókedély felé. Engem teljes mértékben fel is derít minden lemezindításkor. Azt, hogy pozítiv vagy nem azt mindenki döntse el maga, de egyáltalán nem olyan agresszív, mint az Ékszerelmére, vagy akár a Káosz Amigos. Nem kapunk se erőszakos, tombolós keringőt, se sanzont. Viszont nem csak a stílusokkal kísérleteznek a fiúk, hanem azzal is, hogy meddig zene a zene, mikortól mondjuk rá, hogy zaj. Tom Waits-es hangulatot is megkapjuk, amit már régóta érezhetünk a bandából, meg talán tudhatunk is róluk, hogy vonzódnak az öreg Tom papa felé. Több slágergyanús szám is van az albumon, mint pl. a Most múlik pontosan vagy az Autó egy szerpentinen (Amit szilveszterkor körülbelül ötször hallgattunk meg, és mindenkinek megtetszett, míg a többit csak egyszer-egyszer). Ez azért a régi lemezekre nem nagyon volt jellemző, bár most se tudom elképzelni, hogy a tinilányok azt énekelnék, hogy: Tékozló angyal a magasban, Összességében nagyon jó beszívni azt, amit a Quimby-s srácok kilélegeztek, egyetlen, amitől fuldoklok (hogy ilyen rusnyán kihasználjak, minden szar költői képet) az a Homo Defektus. Valahogy nem fér a fejembe az a Cseh Tamásos színházas hangulat, amikor sétálok a utcán... Mindenesetre bármilyen újság értékelési rendszere szerint maximumot adnám az albumnak, csak akkor meg vissza kéne nézni a múltba, hogy vajon az Ékszerelmére 120%-os? "De ez már mindegy" Mr. Blonde PS: azt hiszem mostantól zenékről nem írok olyan sűrűn, mert ezzel is megszenvedtem és nem vagyok elégedett. Teszek majd egy borítót meg egy nagy piros számot. (10-es skálán) Ezt mindjárt mutatom is. 23:38 |
Hát ide régen írtam, ami nem azért van, mert hanyagolnám ezt a helyet. Pedig nem. Egyszerűen lusta vagyok, hosszabb, komolyabb összetettebb írásokat megfogalmazni, pedig itt csak magam bíráskodom felettük, tehát még menne is, menni is fog. Ma újra nekilátok. Mr. Blonde |
2005. november 27., vasárnap
Egy alak zsúrkocsit tol a parkban. Látszólag mindenki elvonul tőle. A szemétől félnek. Majd elkiáltja magát. Mindenki fölnéz és gyűri ki a zsebéből a pénzét. Rohannak oda, hisz sushit árul. nem is akármilyet. Sushi-strip A magyar képregényvásárlókat, tessék meghívni egy sörre, vagy legalább egy fröccsre. Most, 26-án mindegyikük leszegényedhetett. Megjelent több kiadás, mindegyik rendkivűl igényes. Együnk egy kis sushit előételnek. Három rövid történetes kiadvány, fekete fehér, gyönyörű rajzokkal, ijesztő elgondlkoztató sztorikkal, és csak 400 forintért. Geek rajzai egyszerűen viszik a hátukon a történeteket, amelyek közül első a Babel 2012 címet kapta. Egy őrült akcióképregény, amiben egy önjelölt szuperhős, vagy gonosz - attól függ honnan nézzük irtja az egyik egyházat, és felrobbantja bábel tornyát. Második történet szintén a vallás körül forog, több helyen perverz burkolt poénokkal operál, így sokban eltér az előző kis striptől. Itt van olyan rész ahol az ember hangosan röhög. Majd aztán a végén odateszi a pontot Geek mester a Szemünk fénye című alkotásával. Mély kábulattal esünk a fotelbe, hogy most mi is van? Hajtunk még egyet, ahol megtaláljuk a szerző elköszönőjét, amin többet gondolkodunk mint magán a képregényeken. Majd barátot felhívva terjesszük az igét: "Most menj, öntözz napalmot a partra vetett bálnákra, gyújtsd fel egy lilahajú néni fejét, és tudd, ez az egész csak próba! Ha nagy leszel, kihoznak a statiszták közül és te leszel az egyetlen egyéniség a hömpölyegben. Találd ki benned mi lakozik. Aztán írd meg nekünk :)" Hát, ha józanabb leszek akkor megírom. Mr. Blonde |
2005. szeptember 29., csütörtök
Úgy gondoltam ideírom, mert ez mégis csak ajánló és nem lélekelemzés, bár... Újabb eszement agyszülemény David Firth-től azaz Saladfingers sszülőatyjától. Kis digitális kijelzővel beszélgető figurák, kutya a sajtban, kutya a gitárban, kevés zaj, géppuska a macskából, de hát mit is várhatnánk egy olyan embertől, aki a haverját kamerázza, miközben az bevesz tablettákat, különböző anyagokat... majd elég érdekes mondatokat hallat. Na itt van megjött ptikobj, ami olyan mintha lengyelül beszélnénk.
Mr. Blonde |
2005. szeptember 28., szerda
London, 2005 augusztusa, Grammar & Writing óra @ Hannah House: Dan, a tanár belép a terembe, majd egy óra nyelvtanozás után végre megkapjuk az első fogalmazás feladatunkat. Végre? Na ezen ne akadjunk fenn, nem ez a lényeg, kedves olvasóm. Itt az iskolában alkalmaznak egy nagyon jó módszert miszerint, ha csöndes feladatot kap az osztály akkor behelyez a tanár a lejátszóba egy cd-t, csak hogy a csend ne legyen csend. És milyen okosak. Itthon is kéne ilyen. Hallgatjuk a zenét, írjuk a sztorit. Már akkor megfogott valami, hogy ez érdekes lehet. Mint valami csendes mészárlás, nem túl gyors zene, háttérbe szorított agresszívitással, néha lecsapó késsel, kattanó üres tárral. Azért még is megnyugtató, tudod, hogy nem te halsz meg, te csak látod és gyönyörködsz. Már ammenyire egy mészárlásban gyönyörködni lehet. Óra után rákérdezek, hogy mi ez. "Calexico" hallatszik a teljesen ismeretlen név. Mintha valami mexikói alvilági szervezet neve lenne. Calexico. Másnapra kapom a másolatot, de cd hiányában még két hétig nem tudom teljes egészében meghallgatni. Budapest, 2005 szeptember 26., tanulás helyett zenhallgattás @ home Már rég itt vagyok, és még mindig nem hajtottam ráa fülem a sínre, hogy meghallgassam hogyan szól az a Calexico vonat. Hát akkor hajrá. Jön... Jön... Berobban, csakúgy, mint a Vissza a Jövőbe 3. részében a szupertuti masina. Ez meg itt mégis csak egy szimpla gőzmozdony, ami úgy száguld, hogy bokrot, lovat, falvat, mindent sodor el az útjában. Nyergeljük csak fel azokat a göthös mexikói lovakat. Kapjuk el! Valahogy így ismerkedtem meg ezzel a gyöngyszemmel. Most akkor nézzük csak meg közelebbről. ÉS pontosítsuk is, hogy meyikről is van szó. Calexico - Black Lgiht Hallgatom a lemezt. Na most akkor ez mi? Latin zene, Spaghetti-western filmzene, Blues vagy Rock? Na ez az amit a Calexico nagyrészt magában foglal. A két frontember Joey Burns (ének, gitár) és John Convertino (dob) akár két roszfiú, ha a nevüket nézzük. Vagy egy kétharmad grunge banda, ha a fellálást nézzük. Őket aztán hátulról megtámogtja egy kis fúvósszekció, meg persze basszus. Így alakul ki ez a különleges hangzás, ami egy egész történetet elénk varázsol. A "Gipsy's Curse" c. számukban, amivel kezdenek egy egész cigányputri, egy utazó lepratelep megjelenik. Mozog mindenki, a gyerekek játszanak, az öregcigányasszonyok beszélgetnek, a fiatalemberek meg végzik nehéz dolgukat. Résztvetünk később egy párbajban is, amúgy belassítva, spaghettisen. Táncolhatunk latin táncokat a "Minas De Cobre" c. számra. Csak aztán vigyázzunk, mert sokan vannak még, ne lökjünk fel senkit a színpadon. És sorolhatnám tovább a különböző western jeleneteket. És közben az album meg gyilkol, és csöndes, és elrejtőzik. Majd a végén (Frontera), mint a hős belelovagol a naplementébe, és elhagyja a várost. A Calexico egy nagyon érdekes egyveleg. A westernek rajongóinak kötelező darab, de akár lounge-zenének is elmegy egy csendes-ülő-beszélgetős bárban. Hallgassuk a lemezt, igyunk mellé egy kis tequilát meg együnk egy kis nacho-t, hunyjuk be a szemünket, és már porzik is a vöröses homok a lábunk alatt. Mr. Blonde plusz információ: Casa De Calexico Egy interjú a magnet magazine-ban 19:50 |
2005. július 8., péntek
Rájöttem, hogy ez az aktuális, nem aktuális kérdés hülyeség, úgyhogy mostantól valami ilyesmi lesz a rejtett alcím: Láttam, halottam, olvastam... Most meg hadd szóljon! Mr. Blonde |
2005. július 6., szerda
Mennyei Királyság "Hogy mi kell egy jó filmhez? Kell egy hollywoodi "lányok kedvence"; egy nagy név, mint rendező; korhűség, nagyon; kemény látványvilág, gyorsított akció jelenetek... Szerintem" Nanemááá! Mr. Blonde |
2005. július 5., kedd
ajjjajj! Rászabadult a KÁOSZ az internetre. Fritz Zoli és Pinkhell nyitott egy alternatív naprakész képregény blogot. Annyi elmebajos lesz ezután az országban, mint öngyilkos az Ifjú Werther szenvedései után. Fritz und Pinkhell! Kapnak is egy linket, hadd terjedjen az elmebaj! Mr. Blonde 15:06 |
2005. július 3., vasárnap
XIII Pénz, elegáns öltöny, kigombolt ing, félhomály. Mi ez, valami régi James Bond? "Ááá, dehogy!" Ő XIII, akit sokan már ismernek, az idősebb generáció a X-07 akciómagazinból, a fiatalabb, képernyő előtt felnőtt generáció pedig az ubisoft jóvoltából játékformában is találkozhatott vele. Vérbeli krimivel állunk szemben, elég sok rejtéllyel, főleg azért is, mert a történet egy kicsit bourne-rejtélyszerű, de hát ugye tudni kell mi volt előbb. Emberünket egy idős házaspár találja meg a tengerparton, pontosabban a kutyájuk (ezért szívtam a képregényfesztiválon). Nincs nála semmi irat, csak egy kis kulcs, és egy XIII szám a "kulcscsontja fölé" tetoválva. Semmire nem emlékszik, se a nevére, se arra, hogy honnan jött, csak a kollektív memóriája maradt meg. Mire felépül megérkezik a kivégzőosztag, de XIII-nak ez semmiség, elintézi őket. Nem is érti, hogy miért történik mindez, egy fotóra támaszkodva elindul, hogy kiderítse, ki is ő. Igazi krimi sztori, sokaknak sablonosnak tűnhet, bár ma már mi nem az?! Viszont ennél a kiadványnál figyelembe kell vennünk, hogy 1984-es copyright van benne. A történet megy előre rendesen, pörögnek a dolgok. Egy hangulatfestő első résznél jó látni, hogy, amit lefest, már az pörgős-forgós, sok ellenséges. Titkos rendőrség; sima, korrupt (bár ez a két jelző már kéz a kézben jár) rendőrség; a Manguszta és a bandája; meg hát a nagy büdös emlékezetkiesés, a legfőbb ellenség. W. Vance rajza olyan mértékben sötét krimis hangulatúak, amennyire kell. Ahol dinamikusnak kell lennie, ott dinamikus, (pl. egyik kedvenc képem, amikor egy golyó elől ugrik el XIII, és Martha. A golyó nyomát és gyorsaságát is lehet érezni azzal az egy hangutánzó szóval, hogy BANG BANG! Akármit is mond Bölcs István! ahol nyugi van, ott belassul. Érdekes szemszögekből kapjuk a történetet, mintha egy filmet néznénk. Alulról, felülről egy cipő mögül, totálplánok, közeliek, két épület közül, este, nappal, bent, kint, eső, napsütés. Gyorsan változik minden, pörög a film. Kedvenc képeim az óriási panoráma képek a városokról. Beszippant,lüktet, él. Lebilincselő olvasmány, a legtöbb korosztály számára. Mindenki megtalálja benne a kedvére valót. A két belga úriember (W. Vance -rajzoló, J. Van Hamme - író) kitett magáért, de hát legfőképpen a francia úriemberek a Krak kiadónál, mert már kapható a harmadik album is magyarul! További infó: -magyarul:www.kepregeny.info (bele is lehet kukkantani a 3. számba) -franciául: www.dargaud.com Mr. Blonde |
Most nyitottam egy új blogot, http://earcut.freeblog.hu címen és akkor a sok itt fölöslegesnek tűnő dolog ott fog megjelenni. Ide pedig tartogatom a "magasabbröptű" kritika és ajánló jellegű dolgaim. Over and out! Mr. Blonde |
2005. június 30., csütörtök
2005. június 29., szerda
Nesze nektek újabb dalszöveg. Stuttgartban sétálgatva hallottam egy németajkú egyén szájából ezt a számot egy gitárral kisérve. Hát igen, ezt úgy illik. Ha arra szorulok, hogy utcán zenészkedjek, akkor az mindenkinek nagy baj lesz, de a repertoárom nagy része Oasis számokból fog állni. Akkor most itt a Wonderwall Today is gonna be the day That they're gonna throw it back to you By now you should've somehow Realized what you gotta do I don't believe that anybody Feels the way I do about you now Backbeat the word was on the street That the fire in your heart is out I'm sure you've heard it all before But you never really had a doubt I don't believe that anybody feels The way I do about you now And all the roads we have to walk along are winding And all the lights that lead us there are blinding There are many things that I would Like to say to you I don't know how Because maybe You're gonna be the one who saves me ? And after all You're my wonderwall Today was gonna be the day? But they'll never throw it back to you By now you should've somehow Realized what you're not to do I don't believe that anybody Feels the way I do About you now And all the roads that lead to you were winding And all the lights that light the way are blinding There are many things that I would like to say to you I don't know how I said maybe You're gonna be the one who saves me ? And after all You're my wonderwall I said maybe You're gonna be the one who saves me ? And after an You're my wonderwall Said maybe You're gonna be the one that saves me You're gonna be the one that saves me You're gonna be the one that saves me Mr. Blonde |
"Ezt a sablont én csináltam, de Frank Miller rajzolta" - Takatalvi
