^{Úgy gondoltam ideírom, mert ez mégis csak ajánló és nem lélekelemzés, bár...}
Újabb eszement agyszülemény David Firth-től azaz Saladfingers sszülőatyjától. Kis digitális kijelzővel beszélgető figurák, kutya a sajtban, kutya a gitárban, kevés zaj, géppuska a macskából, de hát mit is várhatnánk egy olyan embertől, aki a haverját kamerázza, miközben az bevesz tablettákat, különböző anyagokat... majd elég érdekes mondatokat hallat. Na itt van megjött ptikobj, ami olyan mintha lengyelül beszélnénk.

Mr. Blonde
22:39

Calexico

London, 2005 augusztusa, Grammar & Writing óra @ Hannah House:
Dan, a tanár belép a terembe, majd egy óra nyelvtanozás után végre megkapjuk az első fogalmazás feladatunkat. Végre? Na ezen ne akadjunk fenn, nem ez a lényeg, kedves olvasóm. Itt az iskolában alkalmaznak egy nagyon jó módszert miszerint, ha csöndes feladatot kap az osztály akkor behelyez a tanár a lejátszóba egy cd-t, csak hogy a csend ne legyen csend. És milyen okosak. Itthon is kéne ilyen.
Hallgatjuk a zenét, írjuk a sztorit. Már akkor megfogott valami, hogy ez érdekes lehet. Mint valami csendes mészárlás, nem túl gyors zene, háttérbe szorított agresszívitással, néha lecsapó késsel, kattanó üres tárral. Azért még is megnyugtató, tudod, hogy nem te halsz meg, te csak látod és gyönyörködsz. Már ammenyire egy mészárlásban gyönyörködni lehet.
Óra után rákérdezek, hogy mi ez. "Calexico" hallatszik a teljesen ismeretlen név. Mintha valami mexikói alvilági szervezet neve lenne. Calexico.
Másnapra kapom a másolatot, de cd hiányában még két hétig nem tudom teljes egészében meghallgatni.

Budapest, 2005 szeptember 26., tanulás helyett zenhallgattás @ home
Már rég itt vagyok, és még mindig nem hajtottam ráa fülem a sínre, hogy meghallgassam hogyan szól az a Calexico vonat. Hát akkor hajrá. Jön... Jön... Berobban, csakúgy, mint a Vissza a Jövőbe 3. részében a szupertuti masina. Ez meg itt mégis csak egy szimpla gőzmozdony, ami úgy száguld, hogy bokrot, lovat, falvat, mindent sodor el az útjában. Nyergeljük csak fel azokat a göthös mexikói lovakat. Kapjuk el!

Valahogy így ismerkedtem meg ezzel a gyöngyszemmel. Most akkor nézzük csak meg közelebbről. ÉS pontosítsuk is, hogy meyikről is van szó.

Calexico - Black Lgiht

Hallgatom a lemezt. Na most akkor ez mi? Latin zene, Spaghetti-western filmzene, Blues vagy Rock? Na ez az amit a Calexico nagyrészt magában foglal. A két frontember Joey Burns (ének, gitár) és John Convertino (dob) akár két roszfiú, ha a nevüket nézzük. Vagy egy kétharmad grunge banda, ha a fellálást nézzük. Őket aztán hátulról megtámogtja egy kis fúvósszekció, meg persze basszus. Így alakul ki ez a különleges hangzás, ami egy egész történetet elénk varázsol. A "Gipsy's Curse" c. számukban, amivel kezdenek egy egész cigányputri, egy utazó lepratelep megjelenik. Mozog mindenki, a gyerekek játszanak, az öregcigányasszonyok beszélgetnek, a fiatalemberek meg végzik nehéz dolgukat. Résztvetünk később egy párbajban is, amúgy belassítva, spaghettisen. Táncolhatunk latin táncokat a "Minas De Cobre" c. számra. Csak aztán vigyázzunk, mert sokan vannak még, ne lökjünk fel senkit a színpadon. És sorolhatnám tovább a különböző western jeleneteket. És közben az album meg gyilkol, és csöndes, és elrejtőzik. Majd a végén (Frontera), mint a hős belelovagol a naplementébe, és elhagyja a várost.
A Calexico egy nagyon érdekes egyveleg. A westernek rajongóinak kötelező darab, de akár lounge-zenének is elmegy egy csendes-ülő-beszélgetős bárban.
Hallgassuk a lemezt, igyunk mellé egy kis tequilát meg együnk egy kis nacho-t, hunyjuk be a szemünket, és már porzik is a vöröses homok a lábunk alatt.

Mr. Blonde

_{plusz információ:
Casa De Calexico
Egy interjú a magnet magazine-ban}
19:50

Rövid, tömör válasz egy rövid tömör beszólásra:
Hát ja.

Mr. Blonde
18:40