Megint vagyok: akkor DICK "AZ ÚR MEGÍGÉRTE AZ ÖRÖK ÉLETET. MI EL IS HOZZUK NEKED." A Mars telepeseit az ENSZ toloncolta ki a túlmelegedett Földről, hogy a vörös bolygón megteremtsék egy élhető élet alapjait. Mert egyelőre az élet a Marson minden, csak nem élhető. A drogok persze segíthetnek. Például az, amelyik használójának tudatát apró játék babákba vetíti, így kreálva egy egészen egyedi virtuális valóságot. Aztán egy Palmer Eldritch nevű üzletember hosszú évek után, a galaxis távoli sarkából visszatér a Naprendszerbe, és ezzel egy időben új drog jelenik meg a piacon, melynek szlogenje: "Az Úr megígérte az örök életet. Mi el is hozzuk neked." De milyen örök életről van szó? És ki az, aki végül el fogja hozni? Philip K. Dick, a tudományos-fantasztikus irodalom mestere, egyik legnagyszerűbb regényében ismét a valóságot szedi apró darabokra. Metafizika, drogok, marketing és játék babák. Palmer Eldritch eljött érted, és a valóság soha többé nem lesz olyan, mint azelőtt volt. Ez a könyv zseniális és szerintem nagyon nyomasztó a végén már szorong az ember és percenként nézegeti, hogy nem jelent e meg rajta Palmer három stigmája. Jujj! este hidegben nem ajánlott! 3. Kizökkent idő na ez megint máskor, mert most sok a dolgom! Bocsá! Mr. Blonde 20:29 |
Nu! Hát most itt vagyok! Írok! Vettem szájharmonikát: ilyen szépet: PHILIP KENDRED DICK Philip K. Dick 1928-ban született Chicagóban. A modern science-fiction történetének egyik legmeghatározóbb alakja hatalmas életművet hagyott maga után, amikor 1982-ben elhunyt. Művei számos elismerésben részesültek. Az ember a Fellegvárban 1963-ban megkapta a sci-fi műfajának legnevesebb elismerését, a Hugo-díjat. Dick számos nagysikerű film alapjául szolgáló novella és regény szerzôje. Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokról? című regényébôl forgatta Ridley Scott a Szárnyas fejvadászt. A We Can Remember it for You Wholesale szolgált alapul Paul Verhoeven Emlékmásának. Utoljára Steven Spielberg rendezett filmet Dick novelláiból, Különvélemény címmel. 2003 óta az agavekönyek kiadó foglalkozik Dick életművének kiadásával. Eddig 6 könyve jelent meg itt: Következik: Palmer eldritch három stigmája, Ubik (lehet, hogy még ma) Mr.Blonde (JAZZCAFÉ) 17:59 |
Majd ma gyakorlok!Hello! most már este van. Úgyhogy nem írok. :( DE: Hajrá Juve! Mr. Blonde 21:59 |
Nagyon régen írtam és nagyon keveset. Jóvanna, mindenkinek lehetnek szar napjai. Most ideültem, akkor pedig elszabadulnak az ujjaim. A héten történtek velem rosz dolgok meg jó dolgok. Mivel kezdjem? mivel kezdem. rosszak: rendeltem képregényeket, de nem jött meg még semmi belőle. Pedig már nagyon ráizgultam. S jók (apró örömök az életben)
Irány az újságos! még vannak ilyen megjelenési örömök: van új Philip K. Dick könyv a piacon (ígérem holnap írok róla) meg Blocktól (ezek itt: http://www.agavekonyvek.hu/konyveink.html), meg aztán a sin city c. Frank Miller képregényből készült filmnek van új trailere és egyéb csilivili újdonság: www.sincitythemovie.com . (ez se jött, meg viszont, ha megjön írok róla, meg előbb egy másik sztoriról is) Megjelent a Rumnaplók is. Jeee Jó éjtszakát! Mostanság gyakrabban leszek Üdvözletét küldi: 22:23 |
Ja, Maus: Ulpius-ház most adta ki újra 10 év után. Szerepel benne a Maus első és második része is! 295 oldal és 2990 Ft. 19:07 |
Hát öcsikém sikeresen kitörölt egy jó hosszú szöveget egy gomb megnyomásával (=power), megpróbálom reprodukálni a dolgokat. Tehát éppen egy projecten dolgozok nagy bőszen. Most egy kedves progi fagyasztott rendesen, úgyhogy megcsináltam öcsém már-már elhíresült mozdulatát. Most már minden ok. Tehát éppen egy projecten dolgozok nagy bőszen. Rövid története (aztán majd magyarázok)
Most akkor bővebben: ez tulajdonképpen, ahogy a neve is mutatja, egy est(e) amikor jazz zene játszódik a lejátszóból. (micsoda szép magyar mondat volt). (közben megjegyzést: ekkora szart nem láttam, mint a Balázs-showt. Most kifejezetten szörnyű. Noh, mindegy) Ez tulajdonképpen egy ilyen ismerkedős/beszélgetős délután lenne, az Eötvös József Gimnáziumban (mert hogy odajárok), tehát nem tudom mennyire lesz ez érdekes "külsősöknek". De azért mégis csak olvassátok el. Egyébként erről elvileg mindenki most hall először. Lesz itt minden, ami kell: lesznek nagyon jó oldszkúl kult társasok, mint pl. Gazdálkodj okosan!, malom, sakk, stb. meg nagyon jó zene lesz, legalábbis reméljük. Hangulat jó, teaház, stb. Meg reméljük mindenkinek sikerül majd jókat beszélgetni. Egyébként, ha minden igaz akkor márc. 11-én lesz az első alkalom, és ha lesz rá érdeklődés akkor lesz máskor is. Úgyhogy jertek sokan. Konklúzió: 2 hét múlva Jazzes(t) az EJG pinceklubjában! Egyébként azért van most időm írogatni, mert éppen erre rippelgetek, meg válogatok zenét. Most is De-Phazzt hallgattam: Godsdog. Nagyon jó ez az electro-jazz. Egyik kedvencem a St. Germain nevű formáció. Ő általuk ismertem meg ezt az irányzatot. Akár fél perc is elég, hogy átvegyem a ritmust, onnan meg már nincs menekvés. húúúúúúú Megvettem a "Mickey Egér a valaha felmutatott leghitványabb eszménykép... Minden önállóan gondolkodó fiatalembernek és tiszteletre méltó ifjúnak azt kell, hogy súgják egészséges érzései, hogy ez az ocsmány és koszos élősdi, az állatvilág legnagyobb bacilushordozója nem lehet az eszményi állat... Ne hagyjuk, hogy a zsidók tovább aljasítsák az emberiséget! Le Mickey Egérrel! Viseljen mindenki horogkeresztet!" - újságcikk, Pomeránia, Németország, az 1930-as évek közepe. Spiegelman grafikus volt, tehát képregényt csinált, nem is akármilyet (pulitzert is nyert). Minden népnek megvan a saját állat-alteregoja:
Szöknek Magyarország-felé is, de sajnos nem jutnak el, így sohase tudjuk meg, hogy a nemzsidó magyarok milyen álltanak felelnek meg. A képregény hangulata nagyon jól illeszedik a történethez (még jó, hogy nem színes). találkozunk benne comic-in-comiccal is, ami szintén nagyon jó és realitástól elszakadt. Többet nem mondanék, aki nem érti, hogy tudna még egy bőrt lerántani erről a témáról bármi is, az vegye meg és győződjön meg, hogy ez nem egy az előzőekez hasonló bőrt húz le hanem egy új, másfajta réteget. Jó olvasást ehhez is. Még zárásul ide három karikatúra: találjátok ki kik ezek (bár úgyis előbb-utóbb elmondom). nagyon szorgalmasak az emilcímemre küldhetik a megoldást. 1. 2. 3. 16:41 |
-t, ami egy lengyel, holokausztot, át- de túl nem igazán élő emberről szól. A neve Vladek Spigelman. Igen jól látjátok (vagy nem jól) a szerző is Spiegelman, méghozzá Vladek fia. Hogy minek reklámozok én egy holokauszttal foglalkozó regényt, mi új van ebben? Az, hogy ez nem regény, mindennapos értelemben, hanem egy képregény. És akkor itt jön be megint a képregényekről alkotott magyar felfogás: Hogy lehet ilyen komoly témát ilyen stílusban megcsinálni?
Na most takarítok, ezt csak azért írom, hogy lássátok, hogy nem csak azt csinálom, amit szeretek! 13:48 |
Most néztem a Fábrit és rájöttem, hogy milyen baromi jó ez a stand-up comedy. És milyen jó, hogy vannak ilyen emberek, akik ennyi hülyeséget tudnak folyamatosan pofázni. Egyszerűen nem hiszem el. Menni fogok a Godot-ba, aki jön,az szóljon nekem. Na mindegy. Húúúú, mit is akartam írni. Valami sok hülyeséget, de ez letaglózott, hogy valaki ezt ilyen jól csinálja. Írok egy kicsit a gonzo-újságírásról. Legjobban/-tömörebben úgy tudnám lefordítani, hogy azt mondom szubjektív újásgírás ("Hüllő állat! Hüllő! Olyan, mint amikor a telefonba azt mondom, hogy Hüllő!"). Mindig egy bizonyos témában ír (Thompson publikált még régen a Rolling Stone-ban - s nélkül -, a fénykorában), de objektivitást teljesen nélkülözve. Ez természetesen ember- meg kedvfüggő, hogy kinek tetszik kinek nem. Hunter S. Thompson sok munkáját drog hatása alatt írta, a Hell's Angels c. könyvét meg egy évi illegális motorosokkal való bandázás, alkoholmámor, törés-zúzás után írta meg. Mostanában megjelenő Rumnapló c. könyvét meg a bahamákon, szintén alkohol fogyasztása közben írt. Na sajna most mennem kell. Leesik a szemem. Meg ki is, majd holnap folytatom. Mr. Blonde
22:57 |
Most, hogy így képregényekről volt szó, elvittem az öcsémet sétálni és közben megvettem a Maust. Ez az egyetlen pulitzer-díjas képregény. Nemhiába, hiszen holokauszt témájú. Lengyel zsidóról szól. Vladek Spiegelmanról, akinek a fia grafikus és lerajzolja a gyötrődéseit a háború során. Persze megjelennek benne különböző képek a valós időből, meg a második rész már Artról szól és nem Vladekről. Eddig még eléggé az elején tartok (83/295 lap ha minden igaz) de nagyon érdekes megközelítés. Furcsa így látni ilyen komoly témát. Ugye, megint a mostani magyarországi képregény kúltúra?! Na majd ha olvastam mondok róla véleményt. Még valami vicces itt a nap vége felé: Takatalvi hívta fel rá a figyelmemet: VAN MAGICAL TREVOR 2 mindenki nézze meg! ja egyébként egy kis kiegészítés az előbbi hozzászóláshoz: a Y, the last man első része a http://spidertom.atw.hu-n van. Bocs Mr. Blonde 20:10 |
Most rágtam (nem volt nehéz, pörgősen is lehet, meg lassan is) át magam az Y, the last man =Y, az utolsó férfi c. képregény első 10 részét magyarul. hogy miért magyarul? mert ez van fenn az interneten ingyen. Hogy miért csak az első 10 rész? Mert ezt honosították csak le eddig a 38 (ez majd csak áprilisban jelenik meg, ha minden igaz) részes on-going sorozatból. Az on-going-ot magyarra csak szarul tudnám lefordítani, úgyhogy inkább nem teszem, mondok rá példát, ilyen mondjuk a pókember meg a batman. (hogy így magyaroknak ismert legyen) Ugyanis amerikában, meg olyan helyeken, ahol a képregénynek kúltúrája van ott vannak más fajta dolgok is. Vannak úgynevezett mini-series, ami általában 4 v. 6 részes történetet jelentenek, könyvek nyelvére lefordítva, olyan mint egy novella több részben. Vannak ezek a bizonyos on-going sorozatok. Vannak tradpaperback kiadások, amik különböző miniket, vagy sorozaton belüli egységeket foglalnak össze, ilyen gyűjteményes kötetetekbe. Vannak one-shot sztorik. No comment. És még csomó fajta dolog. Sajnos Magyarországon a képregény szó, olyan kategóriában létezik, mint a sci-fi szó. Ponyvát jelent. Képregényre nagyon sokan azt gondolják, hogy csak gyerekek olvassák. Hát, ha így van akkor örüljenek neki, hogy nem jut mindenféle amerikai képregény a gyerekek kezébe. (és itt nem pornóra gondolok). Régebben én is Garfieldot olvastam, mostanában kezdtem el kicsit komolyabban foglalkozni a képregényekkel. Ezt azért mondom el még most, hogy nehogy aztán valaki azt higgye én itt valami nagy mágus vagyok. Nem csak érdeklődök az irányába. Így jutottam el a www.kepregeny.net oldalra is. Illetve, amit még jobban szeretek: c4a.kepregeny.net-re is. Itt baromi jó kis grafikus novellák vannak. Egyik kedvencem a Transmetropolitan, aminek főhősét Spider Jerusalemet, a nem régiben elhunyt Hunter S. Thompsonról mintázott a szerző: Warren Ellis. Spidert a hegyekből hívják vissza, ahol már épp megszerette a remete életet, hogy megírjon még két könyvet a kiadójának, ugyanis ez még a szerződésben állt. Ekkor nagy szitkozódások közepette elindul a városba. Spider kocsijának matricája már elég sokat elárul a jövő gonzoújságírójának életfelfogásáról: Jesus is my friend, but He won't loan me money. Tele cinikus szövegekkel, és hiába utópisztikus képregény ez, mégis a mai világ tükre. A c4a.kepregeny.net-en még eddig csak 2 rész van honosítva ill. egy egyrészes sztori: az Ideg tél, ami a mai világ ünnepeinek állít "szép" emléket. "Szutyokfalvában, a názáreti úton hálát adnak ama napért, mikor a boldogságos Mostyn Gorbals a szervkádban-növesztett messiás torkába pisált vala, így mentve meg az ő életét, midőn szíve lángra lobbanék. December 25-e "Szájbahugyozás Napja" Szutyokfalvában. És ezért nem megy oda senki. Ezzel természetesn nem azt mondom, hogy egyetértek, de én se szeretem a karácsony egy jópár részét, és aki szintén így van vele az az ideg telet mindenképpen olvassa. Aztán remélem kedvet kap a sorozat többi részéhez is. Olvassátok, és értsétek meg, hogy tulajdonképpen mit akar. Akkor talán nem lesztek felháborodva. Egyébként az oldalról mindent ajánlok kivéve a strange kiss c. minit meg a stranger kisses címűt. Nekem a kedvencem: Sin City. Ami már befejezett, bár még van elég sok Sin cityben játszodó sztori. Egyébként most Robert Rodriguez és Frank Miller készít filmet ebből a képregényből. Még elég sokról el tudnám mondani, hogy miért ajánlom, de inkább nézzétek meg magatok. Ja igen: az Y-ról akartam írni. Ez a képregény a női társadalomról szóló utópia, gyorsan lesűrítve a lényeget. A történet az Unmanned (=férfiatlanítva) sztorivonallal kezdődik. Ugyanis az összes Y kromoszómával rendelkező földön élő egyed meghalt, kivéve Yorrick és a majma Ampersand. Érdekes dolgokon mennek keresztül, sőt az is furcsa, amin a nők mennek keresztül ilyen helyzetekben. Először a politikiai kettősségel ismerkedünk meg, ugyanis a republikánus nők megkövetelik a férjeik helyét a parlamentben. Aztán vannak az amazonok, akik nem, hogy támogatnák az utolsó férfit, hanem még meg is akarják. Itt belép egy családi tragédia is ugyanis Yorrick húga az a személy aki a feladat végrehajtója. Aztán beérkeznek egy csak felnőtt női egyedekkel teli közösségbe, aminek oriási titka van. (ez már a Cycles(=körök) sztorivonal) És itt egyenlőre be is fejeződik a történet, de remélem egyszer még folytatódik magyarul, bár, ha minden igaz akkor már megrendelm majd interneten angolul. Érdekes egyébként, nem tudom, férfi társaim, mit tennétek, ha ti lennétek az egyetlen férfi ember a Földön. Mi lenne az első dolgotok? A képregényt két képregényes weboldal honosítja: http://spidertom.uw.hu/ ill. http://halozsak.tlof.hu/index.html. érdemes őket külön ablakban nyitva tartani, ha olvassátok, mert idegesítő amikor, már minél gyorsabban jönne a folytatás és még kattinkatni kell, hogy eljuss a következő részig. Ezt is olvassa mindenki és gondolkozzatok el rajta. Képregényellenes embertársaim ti meg értékeljétek át magatokban a képregény szó jelentését. Köszi! Mr. Blonde 15:50 |
2005. február 23., szerda
18:47 |
|||||
Sikerül mostanában hosszúakat írnom. Ezt meg csak azért írom, hogy legyen valami rövid is. A húgom most felvételizik az Eötvösbe. HAJRÁ DORKA! Mr.Blonde 13:01 |
Megint sikerált idekerülnöm a gép elé. Mivel nem vagyok iskolában Tom & Jerryt nézek. Imádom, ahogy ezek egymást szívatják. Kedvenc "technikám" az az amikor Jerry lenyelet Tommal egy vasalót majd egy mágnessel szórakozik. Persze a mágnes meg a vasaló között ott a fal. Ez baromi jó. A kedvenc részem meg az, ami asszem valami díjat is nyert, na az arról szól, Tom zongorázik majd Jerry bezavar, Tom meg rákezd a nagy futamokra és a zongora belsejében a húrokra csapodó cuccok (passz, aki tudja, hogy hívják szóljon greg12345@beer.com) meg Jerryt kergetik. Ami most meg feltűnt az előző, meg a mostani részben, hogy vagy vékonyka fehér nő a gazdája, vagy egy dagi fekete. Biztos változott közben a feketék megitélése. Egyébként a legjobb része a rajzfilmnek a zene. Hát egyszerűen táncolni volna kedvem. Pedig nem vagyok egy nagy táncos alkat. Akkor még tudtak jó zenét komponálni az ilyen baromságokhoz. Ezazz most mondták be, hogy szombaton és vasárnap du. 2:15-kor (asszem) lesz Wile E. Coyote meg Roadrunner aka Prérifarkas & Gyalogkakukk. Most sajnos a Looney Tunesban az a rész van amit kb. már 15ször láttam. Tök vicces, meg minden csak minden második részlegben ezt adják. Most éppen az egér 125%os gyógyászati alkoholtól fog berúgni. Hehe. Na jó megkomolyodok. Na akkor, amit ígértem egy kis mese Kerouacról (ejtsd: keruák). Először egy link az életrajzáról, mert abba én nem kezdenék bele, meghagyom az irodlmároknak. http://www.jackkerouac.com/about/bio.htm (két oldalas). Inkább a saját benyomásaimat írnám két munkájáról, amit olvastam, ill. olvasok. Illetve előtte még egy kicsit a technikájáról. Amikor leült írni nem szarozott sokat, fogta az írógép és egy 36 méter hosszú tekercset befűzött, hogy még a papírcsere miatt se kelljen leállnia az írással. Bejött. A stílusa úgy görög (az Útonban), mint a stoppolókkal teli kamion, az autópályán, ami csak bizonyos időközönként áll meg. Ha pisilni kell, akkor még szivtnak is. Egyszerűen belefeldkezik az olvasásb az ember, és bármennyire ellene az amerikai kúltúrának, ott lenne legszívesebben. És így van ez a Doktor Sax-szal is. Amikor leírja, hogy, hogy baseballoztak a srácokkal a grundon, akkor egyszerre elfogott az öröm meg a bánat is. Öröm, hogy milyen baromi jó nekik. Bánat: mi a szarért nem vagyok én ott és akkor Jack Dulouz (Kerouac alteregója) mellett, és mért nem az időmet méri futás közben. Az Úton egy olyan csodálatos szociográfia, a beatkorszakot (amiből tulajdonképpen a hippik is "kifejlődtek") úgy mutatja be, ahogy azt más nem tudja. Kedvenc leírásaim a lepukkant (vagy annyira nem is lepukkant, pezseg benne az élet, a jazz muzsika meg a 9-es felhőig repíti a helyet) lebujokban lévő jazz koncertekről vannak. Így kevés ember tudja érezni a zenét. Mert a jazz nagyon is olyan, hogy nem csak hallgatni kell, hanem érezni. Sajnos a mai "zenében" általában már nem lehet sok mindent érezni, élvezni. Most is úgy érzem, hogy mennék és megkeresném az amerikai álmot, pedig tudom, hogy nincs olyan több könyből is kiderül. De itt a lényeg nem a megtalálásán van, hanem magán a keresésen. De már Bob Dylan is megmondta, hogy Things have changed és ebben baromira igaza van. Minden változik méghozzá túl nagy iramban ahhoz, hogy mindenki követhesse. Van aki benne van, annak is vagy elromlanak a kapcsolatai vagy csak felszínesek lesznek, vagy megtartja magát olyannak, amilyen volt, viszont akkor nem lesz sikeres. Én már mostanság eldöntöttem, hogy leszarom a sikert, a hírnevet. (persze, ha jön nem lövök rá puskával) Megpróbálok azokkal a dolgokkal foglalkozni, amikkel szeretek. Hú már nagyon eltértem a témától, azt se tudom, hogy keveredhetnék vissza. Asszem sehogy. Na mindegy. Olvasson mindenki sok Kerouacot főleg az Útont, mert ebből egy baromi hiteles képet kaphat egy értelmes amerikai szubkultúráról. Na meg e téma lezárásaként (bár a Doktor Sax befejezése után, még biztos írok arról is) itt egy részlet Kerouac: Mexico City Blues c. költeményéből. Az elhíresült 211. kórus. Jó olvasást! 211. KÓRUS A remegő hús fogantatásának Mr. Blonde 10:54 |
Hello! megindítottam ezt a dolgot, hogy minek azt nem tudom. Nem mutatkozok be, majd az szépen alakul a bejegyzések alatt. úgyis csak az nézi majd, aki ismer. Ma úgy keltem fel, mint a mosott szar. Szédültem, fájt a fejem, anyukám meg visszaküldött az ágyba és 11-re bejelentett a háziorvoshoz. Nagy nehezen negyed 11kor felkeltem majd addig szarakodtam, míg anyukám vitt el a dokihoz. Vicces volt mert nem volt sok bajom, mégis a Doktor úr azt diagnoszitzálta, hogy piros a torkom. Hát és mi történik: kaptam egy igazolást péntekig. (úgyhogy max hétfőn látjuk egymást.) Azóta itthon vagyok, öcsémre vigyázok meg tanulok. Jelenleg Jack Kerouactól a Doktor Saxot olvasom. Elég elmebeteg a fickó. A beat nemzedék egyik legjelentősebb tagja, ha nem történik velem valamikor semmi izgalmas, majd akkor írok róla pár szót. Valószínű holnap míg más tanul ezt megteszem. Most, hogy így olvasásról van szó tegnapi sajnálatos hír, hogy Hunter S. Thompson főbe lőtte magát. Szegény biztos belebetegedett a pávatenyésztésbe. Ne búsuljon senki, azért búsuljon nyugodtan, de, hogy enyhítsem a hírt: még februárban megjelenik a Rum Diaries c. könyve, amit kivételesen nem drog hatása alatt írt, csak rum-mámorban. Hú de finom is az. Mindig a kedvencem volt a sportszelet. Most éppen George Bensont hallgatok, ugyanis ngay örömömre a legacy records kiadott egy sorozatot, aminek a neve JAZZ MOODS. Három fajta hangulat van:1.Hot 2.Cool 3.'Round midnight. George Benson a Hot-ba tartozik és tényleg baromira felpörgeti az embert. A Jefferson Airplane White Rabbitjének feldolgozásával kezdődik a lemez, amit kifejezetten nagy hangerőn érdemes hallgatni. Majd többnyire Benson számok vannak, de egyszer becsusszan egy Time Out meg California Dreamin'. Na majd ha megtörténik a Jazzes(t) nevezetű esemény akkor a kedvenc jazz muzsikáimról is írok majd valamit. Addig is itt egy pár jó cím:
Na hát mára asszem ennyi majd legközelebb ha történik is valami, akkor lehet, hogy írok valami érdemlegeset magamról is. Mr. Blonde 19:16 |
